A mágneslemezek kora az IBM-nél kezdődött 1956-ban
A ma winchester néven ismert mágneses merevlemezek megjelenése előtt, mágnesszalag-olvasókkal és lyukkártya-olvasóval dolgoztak. Azon kívül, hogy nem volt öröm velük dolgozni, a processzor teljesítményéhez képesti rendkívül lassú beolvasási sebességük és a szalagok, vagy kártyák kézi cseréje rengeteg időt vett igénybe. A központi egység jobb kihasználásának érdekében merült fel az igény egy új háttértároló kidolgozására, amit kitartó munkával sikerült is megalkotniuk a mérnököknek. Ez a találmány lett a merevlemez.
Nevét arról kapta, hogy az adatot egy szilárd alumíniumötvözetből készült lemezen tárolja. A szilárd lemeznek köszönhetően az író-olvasó fejnek már nem kell fizikailag érintkeznie a lemezzel, így nem okoz felületi sérüléseket - nem úgy, mint azt a mágnesszalag-olvasók. Mindezek mellett a forradalminak számító áttörést a ma már természetes "véletlen hozzáférés" azaz a Random Access jelentette. Azaz az olvasófej oda pozicionál, és onnan olvas adatot, ahonnan csak kedve tartja. Ez azért jelent nagy előnyt, mert így nem kell elejétől a végéig végigpásztáznia az adathordozó felületét ahhoz, hogy a rajta levő információtöredékeket a memóriába töltse.
Az első: RAMAC. 1956. szeptember 4-én jelentette be, majd 1956. szeptember 13-án bemutatták az IBM kutatói minden merevlemez ősét, a Type 305 RAMAC-ot. Ez volt az első mágneslemezegység, az IBM 350 Disk Storage Unit. Az IBM vállalat kutatói a vállalat kaliforniai, San Jose-i laboratóriumban fejlesztették ki. A közel 1 tonnát nyomó szerkezet mai szemmel nézve nevetséges 5 megabájtnyi adatot volt képes eltárolni a 50 darab, hatalmas ~61 centiméteres tányérján, melyek között egy függőleges tengelyen mozgatták az író-olvasófejet.
A tányérokat magnetizált vasoxidos festékkel vonták be. Ez a hatalmas készülék akkor irtózatosan nagy mennyiségűnek számító adatot, 41943040 bitet, azaz 5 megabájtot volt képes eltárolni.
Egyetlen RAMAC meghajtó 971 kilogramm tömegű volt és 1956-ban 35 ezer amerikai dollárért lehetett megvásárolni vagy havi10000 márkáért lehetett bérelni. Az IBM adatai szerint a 350-es típusból végül összesen körülbelül 3000 darabot gyártottak. A problémát azonban nemcsak a bonyolult gyártás, a működés közben fellépő nagy zaj jelentette, hanem a 12 kilowattos fogyasztás is. Ennek ellenére a 350-es marad a mai merevlemezek nagyapja.
Az IBM Type 350 Disk Storage Unit jellemzői:
- Adathordozó: merevlemez
- A tárolás formája: FBA
- Lemezcsomag: 50 lemez, nem cserélhető
- Felületek száma: 100 (a lemez mindkét oldala használt)
- Fejek száma: 2, a lemezek számától független
- Fejek mozgása: függőleges és sugárirányú
- Cilinderek száma: 100 (= sávok száma felületenként)
- Szektorok száma: sávonként 5
- Szektorok hossza: 100 byte
- A meghajtó kapacitása: 100 * 100 * 5 * 100 = 5 Mbyte.