Mióta selfie-zünk és miért ilyen sokat?
A festők önarcképeiből távkioldású vagy időzítetten exponált fotó, majd mobiltelefonos selfie lett. A selfie-ben nem a jelenség új, hanem a jelenség népszerűsége. Tele van vele az Instagram és a Facebook. Van jó, jobb, eredeti, unalmas, kreatív, tucat, önimádó, megismételhető és megismételhetelen. 2013-ban az év szava a selfie lett.
A selfie áradat
Amiért a festőművészek felpingálják magukat a vászonra, úgy a fotózás feltalálása óta ugyanilyen nyilvánvaló törekvés, hogy a fotós látszódjon a képen. A festmény még ha pillanatokat is ábrázol, nem a pillanat művészete. Egy fotóval viszont érdekes helyzeteket örökíthetünk meg, érdekes perspektívákat lehet előcsalni és főleg döntő bizonyíték arra, hogy nem csak a képzelet szülte a kompozíciót, hanem mi is ott voltunk. Fotós önarcképek készítése távkioldókkal eddig is lehetséges volt, sőt semeddig nem tartott kinyújtott karunkban magunk felé fordítani a fényképezőgépeket, viszont a megfordítható kijelzők megjelenéséig vagy lutri volt, hogy milyenre sikerül egy-egy beállítás, vagy hosszas előkészületeket igényelt.
2015-ben a technika erősen segíti az egyszerűen beállítható fotókat, sőt a mobiltelefonokba épített kamerák és “önkamerák” ugrás szerű növekedésével a fotósok száma is megnövekedett. Nem utolsó sorban pedig a közösségi oldalakon olyanok is szívesen publikálnak saját készítésű fotókat, akik azelőtt kicsit zárkózottabnak gondolták magukat. Az önarcképek tehát a technikai lehetőségek kiszélesedése mellett nagyobb nyilvánosságot kapnak, mint eddig, ráadásul jóval több fotóstól. Szelfi valóban több készül, sőt többet is látunk belőle. A minőséget és kreativitást tekintve ebben a műfajban kétség kívül "felhígult" a fotós közösség.
blog comments powered by Disqus